A mai nap eseményeibõl kikövetkeztethetõ, hogy Murphy keze él, még a mai napig is. A jó franc tudja, hogy ki volt ez a Murphy, és hogy él-e avagy hal (utóbbi eshetõség sem zárható ki teljességgel, ám akkor valószínûleg kopoltyúja is van, mindenesetre a törvényei miatt teljes biztossággal kijelenthetõ, hogy meglehetõsen szálkás - a szerk.), de ha már nem is élne, a keze még a mai napig elér hozzánk. Ma is itt járt. Mert ha egyik nap valamely nyomós okból kifolyólag (hogy mit, hol és hogyan kell nyomni, az most jelen írás szempontjából abszolút lényegtelen) el kéne mennem munkahelyemrõl kicsit korábban, akkor hirtelen annyi munka torlódik össze, hogy az égbámuláshoz (rejtett utalás a "SkyGazer" titulusra - a szerk.) is leginkább csak magamba kell fordulnom, mert ha direktben feltekintek, biztos, hogy semmit sem látok.

De ez lehet, hogy azért van, mert ahogy mondani szokás "elõttem az élet" - következésképpen tõle nem látok semmit.

Ám, hogy ezt a gondolatmenetet is továbbvigyük, az is kikövetkeztethetõ, hogy mögöttünk nem az élet van. Sejthetõ csupán, hogy az ellentétével van dolgunk. Ebben az esetben az alábbi megállapítás a helytálló:

"Elõttem az élet, mögöttem a halál."

Ez logikusnak hangzik.

Azonban ne engedjünk a könnyebb útnak, ne hagyjuk magunkat becsapni! Le kell ugyanis szögezni valamit. A halak az álláshoz nem rendelkeznek megfelelõ végtagokkal. Az õ végtagjaik az uszonyok, melyek természetükbõl fakadóan az állásra alkalmatlanok. Ahhoz láb kell.

Hogy ezt is még továbbvigyük (közben kihagyva egy mellékes, köztes gondolatot, amely vizsgálódásunk jelen tárgyához képest érdektelen), az állástalanoknak konklúzióképpen azt mondhatjuk, hogy ha van lábuk, lehet állásuk. Ha nincs, akkor már sokkal bonyolultabb a dolog, de még mindig nem lehetetlen.

Egy jótanácsot azonban adhatunk:

Szálljanak fel egy valamely tömegközlekedési eszközre és sokat nyomkodják a "leszállásjelzõ" gombot. Ez ugyanis arra hivatott - már a nevébõl is kitûnik - hogy jelezze, hogy lesz állás.

Aki ezt az írást NEM olvasta el, megspórolt magának egy csomó idõt és veszõdséget.