Ez így igaz. A névadás - tekintetbe véve korunk tapasztalatait - kijelenthetõ, hogy korunkban a szülõk bosszújává vált.
-Tényleg? Ez a neve? Nehéz szülés lehetett! - így egy volt kollegám egy ismerõsöm nevének hallatán.
És csakugyan! Egyre több furcsa hangzású névvel találkozik az ember. Szinte lépten-nyomon. (Mondja ezt egy olyasvalaki, akinek furcsa nevû gyerekei vannak - a szerk.) (Kedves szerk.! Koccanj le! - én)

De kérem! Ez teljesen érthetõ. Nézzünk egy példát, vegyünk egy teljesen átlagos fiatalt. Legyen mondjuk férfiú, és tegyük fel, hogy beleszeret egy lányba. Tipikus eset - bár azt azért ki kell jelentenünk, hogy egyre ritkább. Noha még nem rohamosan csökkenõ a tendencia, de azért tetten érhetõ, hogy egyre divatosabb buzinak, vagy leszbikusnak lenni. Na de térjünk vissza példánkhoz. Mondjuk annyira szeretik egymást, hogy összeköltöznek.
Ugyan modern gondolkodású, átlagos polgárok, akik nem akarnak túl sok kötöttséget, tehát sem gyereket, sem házasságot nem akarnak még egyelõre bevállalni. Óvatosak.
És ekkor jön képbe egy harmadik szereplõ. Alattomos, minden hájjal megkent féreg. És a csõrében hoz egy negyediket. Hát persze, hogy a gólyára gondoltam. A gólyák az okai mindennek, kéremszépen! Titokban odacsempészik azt a kis ártatlant, aki miatt az eredeti tervek borulni szoktak. És ilyenkor illik összeházasodni is, mert mit szólnak a kívülállók...
A szerencsétlen ifjú pár így hát jogos elégtételt vesz. Ha õk maguk kényszerpályára kényszerültek, ám legyen. De akkor csúfondárossá kell tenni ezt az alakot, aki csak úgy bejött ide nekünk a képbe.

Csupán a célszemélyt tévesztik el. Mert nem a gólyának adják az olyan neveket, mint...... Nem, nem, inkább senkit nem akarok megsérteni egy felsorolással, amely úgysem lehetne itt és most teljes. Ráadásul megint ártatlanokat ért az ármány, hisz a gyermek nem tehet semmirõl.

Miért nem lehetne azt a... khm... gyönyörû, szép nevet inkább a gólyának adni?