-Te hiszel a születés
utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie
kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk
arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés
után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni,és majd
a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal
enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron
keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit:
a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a
köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínuleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel
az élet egyszeruen véget ér. Különben is, az
élet nem más, mint örökös zsúfoltság
a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre
meglátjuk a mamát, és o majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted o mégis
hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és
neki köszönhetoen élünk. Nélküle egyáltalán
nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam,
tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel,
és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk
a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi
élet még csak ezután vár ránk.
© 2005 AtonHotep DjehtiMes GeneYos Skygazer