Sárguló falevél

Sárguló falevél, vadul pörgeti a szél.
Sírva messze száll, egyszer földet ér.
Megpihen, mint fáradt vándormadár.
Dideregve, már a hótakaróra vár.

Köd takarja, bújtatja, fájón, csendesen.
Nézi, ahogy madarak szállnak a kék égen.
Sárga színű ruhája, talán irigységre vall.
Szállna ő is, messzi tájakra a madarakkal.

De most lent van, megsárgulva, szárazon.
Halkan várva, hogy újjászülessen tavaszon.
Tudja, neki itt ért véget s nincs tovább.
Testét, megtörve a hűs ősznek adja át.

Sárguló falevél, vadul pörgeti a szél.
Megcsillanva a ködben az őszről mesél.
Járja táncát s újból, újból földet ér.
Messze fogja vinni a hűvös Őszi szél.

Wolfy

Vissza. Készítette: Wolfy