Hittem.

Hittem és bíztam a szép szavakban.

Hittem, boldog gondtalan tavaszban.

Bizalmat adtam és semmit nem kértem.

Szomorúságot kaptam, összetört szívem.

Hittem, hogy életem betöltheti a fény.

Hogy elhihetem, mindig van remény.

De csak szomorúság és magány maradt.

Most már nem süt rám oly szépen a nap.

Hittem, hogy a szívem, ha őszintén dobban.

Mellettem marad, kit páromnak mondtam.

De visszaélt a hitemmel, csalfán és hazugul.

Nem törődve vele, hogy a sötét éj rám borul.

Hittem, ha jó vagyok és őszintén élem életem.

Mindig lesz, ki szeret és fogja a két kezem.

Vezetve, bánatban, hideg sötétben tovább.

Hittem, hogy lehet Ő az igazi társ és barát.

Hiszem, tudom ennek így kellett lennie.

Csalfa volt a nap, mit hozott a kék egemre.

Hiszem, tudom, valamikor, valaki eljön értem.

Hiszem, hogy van ki igazi napom lesz az égen.

Hiszem, hogy begyógyulnak szívem sebei.

Hiszem, van valaki, ki ugyanazt keresi.

Hiszem, hogy őszintén süt majd a nap.

Hiszem, megtalálom igaz társamat.

Vissza. Készítette: Wolfy