Kishajó

Úszik csendben egy kishajó a végtelen tengeren.

Álom és valóság között lebegve a sűrű ködben.

Tudja merről jött, honnan indult el a messzi útra.

Nem lát kikötőt, hol megpihenne majd ringatózva.

Úszik a kishajó, napfényes kikötőről álmodozva.

Nem gondolva, hogy mi lenne, ha zátonyra futna.

Úszik a kishajó, szívében a szüntelen reménnyel.

A tomboló vihar sem árt neki, soha nem adja fel.

Úszik csendben egy kishajó, sűrű végtelen ködben.

Csak síró sirályok kísértik a múlt ködös emlékeiben.

Tudja, van valahol egy hely, ahol majd révbe érhet.

Lágyan ringatózó hullámokon végre megpihenhet.

Úszik a kishajó, dacolva minden bajjal és gonddal.

Megy előre szüntelen, tépett, viharvert vitorlákkal.

Nem adja fel, hisz tudja, nem szabad visszanézni.

A jövő a fontos és nem a tovatűnt múltnak kell élni.

Vissza. Készítette: Wolfy