Nyugtalan.

Csalódva, oly sok mindent megbántam.

Sötétségből a ragyogó fényre vágytam.

Jártam az utam és reménykedve bíztam.

Választ keresve a homályban kutattam.

Szüntelen égő szívvel, mely nyugtalan.

Utam jártam, mint vándor, ki hontalan.

Reménytől elbűvölve néha úgy véltem.

Távol látom a fényt, végre célhoz értem.

De csak a vágy játszott velem, gonoszul.

Csak szívem tréfált meg, csalfán, álnokul.

Nem haragszom rá, hisz sokszor összetört.

Hullócsillagként zuhanva, oly meggyötört.

Csalódva, oly sok mindent megbántam.

Járván az utam mindig remélve bíztam.

Sötétségből a ragyogó fényre vágytam.

Távol látom a fényt, vajon megtaláltam.

Vissza. Készítette: Wolfy