Csillagtáncosnak.

Alkonyattal érkeztél és megfogtad kezem.

Szemembe nézve azt mondtad. Gyere velem!

Gyere velem, s megmutatom, valóban ki vagy.

Megmutattad, hogy fényt szülhet az alkonyat.

Sötét mélyből, égbe vezetsz, fel a végtelenbe.

Ahol csillagok táncolnak, ahol szól az égi zene.

Táncba kezdtünk, s éreztem, hogy ragyogok.

Éreztem, csillag lehetek újra, ha veled vagyok.

Eltűnő nappal érkeztél, és megfogtad kezem.

Ki vagy? Honnan jöttél tünemény? Kérdezem.

Ki vagy, s mit mondanak szemeid nekem?

Csak néztél rám vad táncot keltve szívemben.

Némán szoltál hozzám, szemeiddel rám nézve.

Lágy szellő vagyok, ki elvisz innen messzire.

Esti fuvallat, ki simogat, becéz mindig téged.

Aki boldogságot hoz, ha szomorú a szíved.

Vigyél hát messzire, önként veled megyek

Kezemet fogod, én sem engedem el kezed.

Így megyünk a végtelenbe, ami csodaszép.

Ketten, mindig együtt, ragyogó csillagként.

Vissza. Készítette: Wolfy