Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam, éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át. Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet, amin át a szívem visszaránt. Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét a távolság mi közben ránk talált. Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni, Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás, Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart Soha nem gyógyít meg más. Valaki más, ki mást ígér lehet, hogy még ma átkísér az éj kihalt hídján, ne félj. De üresen áll a másik part idegen minden tér meg park, odaát csak bánat várna rád, de legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét a távolság mi közben ránk talált. Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni, Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás, Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart Soha nem gyógyít meg más. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom Ha balgaság, ha tévedés, legyen Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem! Álmomban Furcsa álmot láttam, Álmomban elötted áltam. Furcsa világ az álom, Azt mutatja amire vágyom. Tudja mit szeretnék, Tudja ha veled lehetnék... Az álom oly valós, Mégis oly valótlan. De oly jó volt álmodni, Oly jó volt álmomban. Ilyen szépet még soha... Sohasem álmodtam! Hisz valóban... Isten a legjobb szobrász, S Te vagy legszebb műalkotása. Égi anygaloknak Élethű földi mása. Álmomban veled voltam De jött a reggel, S ágyamban nélküled , Egyedül ébredtem fel. Álmomban velem vagy , Ezt hivén... Szép szádat csókoltam... De a párnát csókoltam én. S miközben karom Ölelni vágyta testedet. Csak a párna pelyheit Ölelte helyetted... Ha lehetne... Ha lehetnék párnád, Melyen alszol csendesen. Vagy lehetnék takaró, Mely rajt nyugszik testeden. Vagy lehetnék tolpihe, Mellyel kezedben játszol, Ha lehetnék a kabátod, Mely melegít ha fázol. Ha lehetne... Ha lehetnék tintafolt, Mely nyomot hagy ujjadon. Vagy lehetnék könnycsepped, Mely átsiklik ajkadon. Vagy lehetnék italod, Mely ontja a szomjadat. Ha lehetnék éjszaka, Mi elhozza álmodat. Ha lehetne... Ha lehetnék szellő Mely fújja a hajadat, Vagy lehetnék napsugár, Mely lágyan símogat. Vagy lehetnék esőcsepp, Mely végigfut karodon, Ha lehetnék boldogság, Mely piroslik arcodon. Angyal voltál álmomban lassan ajkamra szálltál puha,forró csókoddal egy percre megszántál. Szárnyad lágyan simította végig egész testem lehunyt szemmel éreztelek bevallom néha lestem. Elvakított égkék szemed Ízzóvörös ajkad szerelmesen öleltelek s úgy emlékszem hagytad. De a reggel elszakított elvitte arany árnyad azóta is mindig vágyom testemen érezni szárnyad. Egyfojtában Rád gondolok, Szívem csak érted dobog!! Vágyom éhezem minden percre mit veled tölthetek! Mikor nem vagy mellettem magányos vagyok És vágyakozom, Vágyakozom egy szöke angyal után ki szívem rabul estette! Ez az Angyal az én álmomm, Gyertyalángom,melyet óvnom vigyáznom kell, Kit dédelgetek és becézgetek, Kinek arcát minden csillagban látom, hisz Ő az én legragyogobb csillagom!!! Nincs semmi vagyonom, Mégis gazdagabb vagyok mindenkinél!! Mert van egy kincsem miröl más még csak nem is álmodozhat! Mely többet ér mindennél!! Melyböl csak egy van-e világon, Melyre mindig vágytam!! Te vagy az a kincs!!!! Hol van az a csillag, amely hozzád vezet, Hol van az a madár, mely énekli a neved, Hol az a napsugár, mely téged símogat, Hol van a két karod, mely engem hívogat, Hol van az a szellő, mely összekócol téged, Hol van az az utca, mely őrzi a lépted, Hol van az az éj, mely ringatja az álmod, Hol van az út vége, ahol meg kell állnod, Merre indulsz el, ha újra menni kell, Hol lesz a végcél, ahova érkezel? Ott, hol testben nem, de lélekben létezel. Ahová én végig, végig elkísérlek, S veled leszek mindig, ameddig csak kéred és még egy kis játék.... ESZPERENTE SZERELEM Egyetlenem! Felelnem kell kedves versedre, mely telve szerelemmel s mely lelkemet melengette. Este Veled csevegtem s nem feledhetem. Egyre ezen merengek: egyszer Veled... szerelmes-kettesben... felejthetetlen lenne! Fekete-selyem nesztelen este... Enyhe lebbenet... Levetkeztem, testem meztelen tested mellett. Kezed kemence, melengetsz, mert reszketek. Szeretlek. Szeress! S mennybe megyek Veled. Szeretlek, szeretlek egyetlen szerelmem, Legszebb fejezete egyetlen lelkemnek. Melletted e szerelmet nem lehet megvetnem. Szerelem ez, nem mese, egyezem veled, Egyetlen szerelmem. Melletted lennem, ez egy szerencse. Szeretlek, nem tehetek ellene. Szemem szemedet kereste, remegve. Ketten fellegek felett nevetve, lebegve, Szemem szemedet szeretettel kereste. Csendesen elmerengve e szerelmen, Szeretetten lelkem beleremeg. Este felrebbenek, szemedet keresem, De nem lelem, egyetlen szerelmem. Szerelmesebb nem lehetek eme szerelemben, Legszebb, egyetlen kedvesem. Szeretlek, szerelmem, e szerelemmel vesztes nem lettem. Beleleheltem lelkem e versbe, Ezt jegyzem le neked, egyetlenem. Meleg szelek lelkesedve, szerelmeseket melengette. Gerle levelemet elvette, Elrebben vele fellegek felett, Meleg szeleken messze, egyre messzebb repked. Csendesen befejezem versemet, Szerencse, szerelem, Ez kell nekem, kedvesem. Valaki titokban rólad álmodik , Valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki téged nagyon-nagyon szeret, Valaki boldog, ha melletted lehet. Valaki szemében miattad könny ragyog, S bevallom ez a valaki, én vagyok. Mikor rád gondolok szívem nagyot dobban . Senkit sem szerettem nálad soha jobban. Nézz rám, ez vagyok én, többet ne várj, mert nem adhatok. Szeress igy is, bár fájdalmas az élet, Meghalni könnyebb, de én szeretlek téged. Te vagy az első kinek hinni tudok, te vagy az első, kinek hazudni nem tudok, te vagy az első kit feledni soha el nem fogok, Te vagy az első kit igazán szeretni tudok . Szeress, mert rövid az élet, Szeress, mert szeretlek téged. Szeress, hogy bolgog legyél, Szeress, nehogy egy életet tönkre tegyél. Szeress, hogy viszont szeresselek, Szeress, hogy tudjam szerethetlek. Aeddig szeretsz, eddig élek, Szeress sokáig, mert meghalni félek! Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, De ha a szívünkbe véssük örökké él. Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet, a szó: SZERETLEK, a név: a Te neved! SZeretnélek minden percben látni, Elfeledni, mind azt ami ugy tud fájni. Rózsák nyílása, levelek hullása, Elmulastrott percek megbánása. Téged szeretlek amíg élek, Lelked enyém, add nekem a szíved, Elolvasod versem függőleges sorát Könnyen megtudod miért vágyom ugy rád Áldott édes magány! Újra téged szólítalak! Hisz eddig fenn volt, de már lement a nap. Újra együtt töltöm veled azt néhány percet, amit átéltünk együtt, ami annyira tetszett, hogy tapssal várom eljöttét időről időre, nélküled a kedvesemmel leültem egy kőre, és szerettem, círogattam, ízleltem őt, az életemnek értelmét, a gyönyörű nőt. . De míg velem volt, Te nagyon hiányoztál, csak éjszaka voltál ágyamban,ott láttál, de most is, újra, örökre karodon foglak, nem engedlek, megkötözlek,nem oldozlak. Hálád jeléül szép verseket iratsz majd, s kezem a penge nyelével küzzd, halld! Halld meg,hogy vártam, vártam a napot, s lelkem veled legyen olyan jól lakott. . Tudtam,hogy mint jóbarát visszajössz, és azt is,hogy jöttödkor nem köszönsz, csak érzem belső égető tüzed, itt vagy, és lángod többé engem kihülni nem hagy. Áldott vagy jóbarátom!Megáldott a szívem, veled leszek, és téged követlek híven, hisz szerettem, círogattam, ízleltem őt, az életemnek értelmét, az egyetlen nőt. Imádom amikor a szemed a szembe néz Imádom amikor huncudtan elmosolyodsz és mosolyogsz rám! Imádom amikor a szám a szádhoz ér Imádom édes testedés a kis ujjaid érintését. Imádom a hajad, arcod, és kezeid ápolását, ahogy gyengéden ápolnak és védenek. De ha nem vagy velem azszámomra az örökvalóság, csak szenvedek míg végre találkozunk, ekkor a kis szívem mint a motor felpörög és csakis téged kíván! Érted dobbanik! Szemeid tükrében a felkelo Nap látszik, pillantásod fáradt, s a könnyeivel játszik. Ahogyan a zöldet belepi a harmat, úgy ölellek át és csókolom az ajkad. Ha ismerném a lelked rejtelmes titkait, Ha tudhatnám a szíved szárnyaló vágyait, S ha szabadságban érzéseid semmivel nem gátolom, Ígérem, hogy álmaidat én valóra álmodom Emléked velem van minden pillanatban. Az idő sűrűjének forgásában, a végtelenségben. Bennem élsz, akár a vér éltetsz akár a levegő. Akarlak, mint hogy élni akarnak. Kitöltöd napjaimnak minden percét. Reménykedem, hogy velem leszel, holott valahol tudom, ez nem más, mint álom az álomban. Vágyom érintésedre, ölelésed minden pillanatára, arra a tudatra, hogy velem vagy. Álmodom egy percről az időtlen időből, hogy átéljem, hogy aztán elveszítsem. Velem vagy. Vettem egy keveset abból, ami nem az enyém, mert szeretném. Így érzem, ha tudnád. Borús az ég, s a lelkem, a fájdalomtól véres a szívem, s elmém elhagyott. Csak a tudat maradt, mennyire akarlak. Mikor az ágyban fekszek, mindig arra gondolok, hogy azt az ezer dolgot, szépet, amit tőled kapok hogyan viszonyozhatom. El soha nem titkolom, hogy nekem Te vagy a fény a csillagon... Te vagy a Nap az égen, Te vagy a Hold az éjjben, Te vagy az édes az ízben, Te vagy a szép az éjjben, Te vagy aki megnevettet, Te vagy aki kényeztet. Te vagy,akit ölelhetek, Te vagy, akit szerethetek. Több vagy mint az első szerelmem, Mert csak is Te vagy az egyetlen. Mást szeretni már nem is tudok És míg vagy, soha nem is akarok. A lelkemben érzem a melegséget, mikor itt fekszel mosolyogva mellettem. Te vagy a legszebb dolog itt az életben, elveszíteni Téged olyan lenne, mintha szemem világát vennék el. Többé már nem látmám a világot, csak a rosszat és a szomorúságot Szerelmed gyötrő lángja , szúr , éget , fájdalmat okoz Kioltja szivem tűzcsokrát , állandó fagyot hoz Ha szeretnél Nem éreznék lelkemben melletted is magányt Ha szeretnél Nem azt válaszolnál belül kérdésedre: Szeretsz? ... Talán Ha szeretnél Felfognád életem felett mekkora kezedben a hatalom Ha szeretnél Nem ez maradna mindig mikor hazamész : fájdalom Ha szeretnél Szemed nem sírt , nem hazudott volna Ha szeretnél Fájdalmat okozni szívednek ...... soh a nem volt oka De te nem szeretsz Már előttem rég megtaláltad a tökéletest De te nem szeretsz Hazudj az ő szemébe , vele teljen neked el az est De te nem szeretsz Fájdalommentes életem ,rögtön fájt mikor megismertelek De te nem szeretsz Kérlek vele ismertesd meg milyen a fájó szerelem Tudod mi a Bánat? Várni valakit, aki nem jön többé Eljönni onnan, ahol boldog voltál, s Otthagyni szívedet örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret Téged Kergetni egy álmot, s soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni Megalázva írni egy könyörgő levelet Szívdobogva várni, ó, nem jön rá felelet Szavakat leírni, mik szívből fakadnak Rózsákat öntözni mik elhervadtak Hazudni hamis lemondással Hazamenni könnyes zokogással Otthon átsírni hosszú éjszakákat S imádkozni, hogy ő meg ne tudja, hogy mi a BÁNAT. Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz. Játszottam a közömbös embert, most látom csak milyen nehéz. Ha valaki azt kérdezné Tőlem: Mondjam meg mit jelentesz Nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám, halkan csendesen -Semmiség, csak egy elmúlt szerelem.. Elmegyünk egymás mellett s az arcod Rám nevet, kacagva köszöntelek Én is, de hangom kissé megremeg S nem venné észre rajtam senki sem, hogy titokban könnyes lett a két szemem. Egy halk sóhaj ez volna minden, S mennék tovább csendesen. Ha valaki azt kérdezné Tőlem: Mit jelentesz Te Nekem? Talán könnyelműen azt felelném: -Semmit, semmit csupán.... az ÉLETEM. A valóság mindig nehéz De tévedsz rosszul ítélsz. Szívedben mindig lesz hely emlékeknek S felejtsük egyszer, hogy rossz vége lett. Most búcsúzom, ennyi az egész Most menj el, vissza se nézz....... Keresem a lányt aki mindig nevetett Keresem a lányt aki mindig szeretett Keresem mert hiányzik és ezt nem titkolom Keresem mert az életem lett s nem a birtokom Nem uralom hisz nem is tehetném Nem teszek semmit ha nem szeretné Nem gondolok másra csak arra amit érzek Nem is tudja de ha nem szeret két szívből vérzek Apró hiba csúszott a szerelem gépébe Apró csel mit nem vettem észre Apró tett nagy viharral most itt áll előtte Apró volt de szerelmes a fiúnak elméje Hitt-e azt ha nem figyel jobb lesz Hitt-e azt ha szereti mindent megtesz Hitt-e azt hisz azt hitte szeretik Hiszi azt hogy a lányt örökre szereti Most nem lát nem hall nem is érez Most vár csak vár hisz ezer szívből vérez Most ezer szívenek ezer fájdalma is kevés Hogy leírja mit érzett mikor azt mondták elég Összecsuklott mint megtipor áldozat Összeomlott mint hősök előtt a vár fala Összedőlt mint egy apró emlék Összetörték szerelemes lelkét Most már nem figyel az élet szépére Most már nem fülel a halk zenére Most már nem kér az élettől mást Csak lássa szeméből a szerelmes pillantást Ő az akit ha meg látok egy pillanat alatt meghátrálok Ő az akivel hosszú időn át ismertük egymás minden gondolatát Most már nem tudom mit hiddjek azt hittem ismerem de mégsem Rám nézett és összetört egy másodperc alatt azt mondta a szerelem most már nem ugyanaz Nem kell nekem földi vagy égi kincs Csak ő legyen az ki már nincs Fogni szeretném a kezét és átölelni bátran Hogy érezzem nem vagyok egyedül ebben a vad világban Simogatni arcát amely a legszebb nekem Csókot lopni ajkairól nekem csakis nekem Önző vagyok tudom de ezt vállalom Érte még az életemet is álodzom Ha kell!! De ha nem felel minek is nekem az élet Gyenge, értelmetlen bár vele szép lett Egy pillanatra!! Mert úgy ment az idő Ha kezét fogva bandukolva jártuk az utat Most érzem mennyire hiányzik bár eddig is tudtam A csodás pillantás amit rám vettett Mikor azt mondta ,,Szeretlek" s nevetett Istenem, ha tudnám el is mondanám De nincsen rá szó: ő az életem Minden egyes emlék amely most itt lebeg előttem Arra vár, hogy kiszakadjon belőlem Nem tehetem az ami most kér tőlem Azt akarja barát legyen belőlem De nem az akit szeret és keres Az aki meghallgat de nem szerelmes (soha) De ha tudná.... Érte még a halál sem tartna vissza Szeretem és ezt nem is titkolom Szeretem mert ő lett a napom és csillagom Szeretem mert ő az aki ha rám nevet Boldogságtól sírva kezei között halok meg Verset írok a legszebb Virágomhoz, Kit a tavasz a hálón hoz:)))********** Kivel naponta beszélgetek, Kit nagyon nagyon szeretek!:)))) Érzed tavasz illatát? Mit neten bájtok hoznak át? Minden bájtban nyolc bit, Csókos csókokat visz! Viszi ajkadra és mindenhová, De Te már ne add tovább! Rejtsd el, szirmoddal takard, Qszidat mindig nagyon akard Ha az égre nézek? Rád gondolok , Nélküled én elveszett vagyok, Mint az utólsó napsugár az égen, Amint a hideg sötét elnyeli éppen. Nem hagyva mást, csak csalóka reményt, Hogy talán még felvirrad, s meglátom a fényt. Azt a fényt, melyet csak te adhatsz nekem, Kérlek, had ne éljek ezután sötétben. jaj annak, akinek napja van Az úr tragédiája Az "úr": Gyerekszolga el ne feledd Listán mindig ott lesz neved Akár csillag, akár kereszt Rabszolga vagy sose feledd Az úr: Rabszolga, de fáklyavivő A kezemben ott a jövő Kísérem a gyerekeket És tereád csak nevetek A kar: Ha utadon fényes asszony Eléd áll, és jár a szája Ne perelj hát. Felesleges Fogd gyermekét, vigyázz rája Az Úr: Mert szívükbe aranymagot Tudom jól, csak te ülteted Menj utadon - úgy, mint eddig S vidd tovább a szeretetet De ha várod a szép napot És mégsem jut neked virág Ne búsuljál, majd megkapod Vagy ha mégsem? Szép a világ! Vörösmarty Mihály:Névnapra "Nincs múlt és jövő. A jelennek élek. Minden más esendő, a pillanat a lényeg."