Még egy csók ? és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
Örök vágyban eljegyezlek.
Miért sír fel az az égre,
Akinek még van remény?
Nekem csillagfény nem int már:
Özön ég és néma kín vár.
Rossz rajongás, mégse szidlak,
{1 név} győzni, győzni tud csak!
Aki látja, mind imádja,
Mindig őt, csak őt kívánja.
Nem lett volna szívünk oly vak,
Ne lett volna vágyunk oly vad,
Ne jött volna, ne nőtt volna:
Szívünk most nem haldokolna.
Ég veled, te szép, te legszebb!
Ég veled, te vég, te kezdet!
Béke, vágy, öröm, érdem,
Minden áldás elkísérjen!
Még egy csók és soha többé!
Isten áldjon mindörökké!
Szívből csordult könny sebez meg,
Örök vágyban eljegyezlek!
Szeretnék könnycsepp lenni, szemedben megszületni, arcodon
végigfolyni és ajkaidon meghalni!
Egy álom elég
Régen volt, valahol az út véget ért,
Régen volt, ma is minden perce elkísér.
Akkor ránk sütött a nap, és én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap, együtt ígértünk a Holdnak szép jövot.
Álomkép, hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérd! A remény a szívem tépi szét.
Hol van már a régi nap, amikor úgy vártalak?
És a Hold is számon kéri, amit együtt ígértünk
Menj, ha menned kell,
Várok Rád a szívemmel.
Egy álom elég,
Amit nem tépsz el,
És én elfogadom,
Hogy még élnem kell.
Egy más világ, ahová én nem léphetek át,
Nem kérhetem, vegyék el fájó életem...
Menni kéne már
Annyi rosszból, annyi bajból
Menni kéne már,
Elrohanni, megtalálni, ahol nem vár,
Csak csönd és nyár.
Sor ígéret a szép jövorol,
Mind az égbe száll,
Nem maradt más, mint a valóság
S az néha nagyon fáj.
R. Miért van annyi átok, ami elkísér,
És az miért van, hogy az ember újra fél?
Miért kell menni még, ahová szebb jövot remélsz?
Miért van újra bennem az, hogy nincs remény,
Hogy nincs remény, nincs remény?
Majd' elhittem, ez az otthon,
És én itthon vagyok,
De csak vendég, akit megturnek
A fenn ülo hatalmasok.
Egy jó koncért, némi pénzért
Elárulnak, ha kell,
Néhány barát maradt csak fenn,
A halom szemét tetején.
Itt nincs remény..
.
Hogy: Nem! -mindig ebbe ütközni!-Nem!
és nem! -és forrva, fagyva, égve várni!
Miért: Nem? - a jajra csak egy túlvilági
Mert: Nem! -válaszát kapni szűntelen!
Nem! Nem! - Nincs Talán, nincs többé Igen.
Nem! -Nincs alku, s ez a Nincs óriási.
Nem! - lázadhatnak kín s düh harsonái:
Nem! - győz a Föld s a süketnéma Menny.
Nem! - a baromibb őr, érthetetlenebb-
Nem! - Nincs királyibb, sérthetetlenebb!
Nem vagy! - Csak ez van, a hiány, a seb!
Nem! -Nem?! Nem? Nem. Tudom. De nem hiszem.
Nem vagy! -Nem vagy? Nem hiszem el sosem:
Fájsz, kedves, fájsz, fájsz rettenetesen!
Te bennem élsz,
Én benned élek.
Forró szenvedéllyel
A szerelemért kiált!
De ez már külön világ,
Mely más dimenzióban létezik.
Tűz és víz érintkezik,
Lehet..... egyszer hozzád is elérkezik....
Te bennem élsz,
Én benned élek. Angyalok és ördögök,
vérükben fürdenének....
Maya: Szeretlek, szeretlek, szeretni is foglak, míg az élet át nem ad
egy
sírhalomnak. S ha kiderül, hogy ott is van élet, akkor sem fogok mást
szeretni, csak Téged!
Mért van az, hogy mindig azt szeretjük aki másé, aki mást szeret! Mért
van az, hogy szívdobogva várjuk mikor tudjuk, hogy rajtunk csak
nevet!
Mért van az, hogy fájó könnyet ejtünk mikor az esti szellő énekel és ha
szebbet jobbat is találunk azt az egyet nem feledjük el!
Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos, őrült
szerelemmel! És ha mindezért jár díj avagy dícséret, nem engem illet
az, egyedül csak Téged! A dícséretet és díjat Te érdemled... mert Tőled
tanultam én e nagy szerelmet!
"Ha majd felemelem a fehér fátylat, és az elhangzott igent csókkal
pecsételem meg, ne ejts könnyet csak halkan szólj, ez kettőnk
kívánsága volt."
Csillag tengeren,
a kezedet már nem érinthetem.
Szerteszét foszlott minden,
külön utakon száguldunk a fényben.
A nap első sugara,
minden könnye harmatban.
Mint egy borostyán nyakláncot,
szétszakítva hever darabokba.
Csillag tengeren,
száguldunk a fénnyel sebesen.
S kezünkben a nyakláncból egy könnyszepp,
már soha nem lesznek meg, csak az emlélek...
"Olyan jó így most veled.A sötét megőriz,eltemet.Nem tudnak rólunk az
utcai lámpa fénykörébe zárt emberek.Nem mozdulok,hozzád simúlva
teljesen,végre vár a csend.Egyensúlyban a világ:most kellek neked,és
szükségem van rád.A zihálásod figyelem,s ahogy dobog a
szived.Tenyered alatt megborzong a bőröm,új életre így ébred!Csak
soha abba ne hagyd!Ha nem csókolsz,a hajnal elmarad,s én hiányodba
belehalok...nem létezem már,csak általad."
"Ne kérd,hogy ígérjem meg azt,amit nem tudok.Szeretlek,és melletted
vagyok,de tudom jól,hogy eljön majd a nap és nem lesz semmi ami
visszatart.Mert sehol nem tudtam megnyugodni még,és ha nem lennék
szabad,élni sem tudnék."
"Rohanó életed során ragadd meg azt a pillanatot,mikor időtlenül
létezhetsz...A pillanatot,mikor a múlt örömére gondolsz és a jövő
kitárja
kapuját.Élj úgy,hogy életed ajándék lehessen mindazoknak,akik
szeretnek téged."
"A szeretet a másik gyengéinek a felismerése, amiért a magam
energiáit mozgósítani tudom,még akkor is,ha önmagamat nem érzem
különösképpen erősnek. A szeretet önmagunk meghaladása a másik
ember érdekében." (Pilinszky János)