Szívem dobbanása, Csak Érted kiállt! Gyönyörű fénye, a holnapért kiált. Az álom, mely Rólad szól, elkísér.... Hová már nem ér el a fény, hol szívem nyugalomra tér. Éjfél után, betakar a vágy...... Álmok birodalmában Néked, jó éjszakát kíván....... Éjfél közeleg. Az ágyamban fekszem Hunyorgó szememet A sötétbe meresztem A sötétség elnyeli a távoli fényeket Egy álom nem hagyja Nyugodni szívemet Az álom, mely rólad szól, még mindig szeretsz Miatta virrasztok át Egész éjeket Egy hang törné meg Lelkem virrasztását Ha ölelnél, s hallanám Szíved dobbanását... Hajnal van még, minden kihalt Üresek az utcák, pár kósza lélek jár rajt'. Hajnal van még alszik a falu Szinte csak én vagyok fent, s szomorú Üres a szívem, sivár puszta, Kiköltöztél belőle, halott vagy számomra. Nem dobban már, ha hallja hangod, Sötét a szívem, nem érez, nem dobog... Egyedül hagynak az emberek, Megölik magányos lelkemet, Rosszat csinálnak a jóból, Halottat a halhatatlanból Mi a csók? Tán nem izzó vágy belélegezni a szeretett lény apró részét? ?Köhögés és szerelem nem rejthető." Nem tűnik fel a lélekben a szivárvány, ha nincs könny a szemben A szerelem szövet, melyet a természet szőtt, és a képzelet hímzett. A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi. Amíg tudsz csodálkozni, gyönyörködni, fiatal vagy ... "Ha ősz leszel, s öreg, s est közelít, s tűz mellett bólongsz, vedd le könyvemet, s olvass, lassan, s álmodd vissza szemed puha tekintetét, s mély árnyait; s hogy hányan szerették az ifjúság gyönyörét benned, hazug s hű szívek; de egy férfi zarándok lelkedet szerette, s romló arcod bánatát; és suttogd el, búsongva, míg a rács izzik, hogy szökött meg a szerelem, s hogy vonta, túl az égi hegyeken, arcára a csillagok fátyolát. " Örökké egyek leszünk, lelkünk fínoman egymáshoz símulna, mint a Nap és a Hold, elérhetetlenül távolban. Lehunyom szemem, csillagokat álmodok Neked, de nem tudom : lehet? hogy megérintsenek? Mint hóbortos ábránd, lelkedben úgy ragyogok. Megfagyott szívedet, Símogatva ringatják a csillagok. Bár egymástól milliónyi fényévnyire vagyunk, mégis egyek vagyunk. Örökké egyek vagyunk, Mert egymás lelkében ragyogunk.... Mint a Nap a Hold és a Csillagok.... "A szerelem legszentebb és legfontosabb érzésünk, amely a másik emberhez köt, amely a világhoz, a jövohöz kapcsol; a szerelem az élet legnagyobb öröme, egyedüli menedékünk a halál ellen." (Mesterházi Csak 1 vesr... Kell a föld, hogy legyen élet, Kell a nap, hogy legyenek fények, Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen az életem!!! Mikor a gondolat megfagy vagy nyugodni nem hagy Egyre gondolunk, Mert egyek vagyunk örökké egyek vagyunk... A béke varázsa Tűnő igazság, Álomkép, majd jön A fájó valóság. Hunyd le szemed, majd nyisd ki, ha mered, Nem élek örökké, Hogy fogjam a kezed Mint hóbortos ábránd, lelkedben vagyok, mint a Nap és a Hold Örökké ragyogok Hagyd, hogy a gondolat megfagyjon, S finoman lelkedhez simuljon, Akkor majd egyek leszünk, Örökké egyek leszünk... A szerelem gyönyörűség ? virág, csak az a baj, hogy szakadék szélén terem. Kegan! Elveszett álmok, Szomorúan ragyognak. S szemedben látom, fényük csalódottan fakulnak. De mély tüze van lelkednek, enfedd, hogy átöleljenek, az apró csodák, mely most Feléd repülnek! Elveszetnek hitt álmok, mind Előtted állnak. gyönyörű, selymes pillangó szárnyon, Szívedhez szállnak! " Ne hidd, hogy hiányzol, csak jó lenne ha itt lennél! Ne hidd,hogy szeretlek, csak több vagy az életemnél! Ne hidd, hogy Féltelek, csak aggódom Érted! Hisz Nélküled semmit sem ér az Élet!" " Felhők közül mikor áttör a nap, a tudat, hogy vagy megsímogat! S mikor csókom Hozzád ér, a Viág Minden kincsével felér!" Egyszer eljön a te pillanatod is, mosoly lesz arcodon, mosoly lesz arcomon, simogatom kezed, simogatod kezem, szél lebbenti majd őszülő hajad. Egyszer eljön az én pillanatom is, a beteljesülés pillanata, angyal leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal, lebegek, hogy te is lebegjél a Naphoz. Egyszer eljön a mi pillanatunk is, esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk, ölelésünktől emelkednek hegyek, háborognak tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek. Egyszer majd egymásé leszünk, ha az árnyak elégnek, meztelen lesz a tenger, a mi tengerünk, hogy aranyban ezüstben fürödjünk meg benne, utoljára. Ha látlak, megelevenedek, mint egy terebélyes fa, virágot bontok, érzem életed lüktetését, ha veled vagyok, nem félek a haláltól sem. Valami nagyon igazat most, Valami kerekded egészet- Egy távoli magányos gömböt, Melyben a részek is egészek?! Valami tisztát kellene most Az olajfák megmosott könnyét!? Meg egy csendes mosolyt a szívre: Ami soha, semmire nem kér?! Valamit adni kellene most... Többet a Mindennél-VALAMIT! Valami nagyon igazat most, Valami kerekded egészet- A nap tündöklő ragyogása, kezed lágy simogatása, ismét felfedezi bennem, amit talán már rég elfelejtettem, s Isten tudja, hogy mi lett velem, lehetséges, hogy ismét szerelembe estem? Ha még egyszer láthatnám Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el, van e még szó, amit mondani kell, van-e még szó kimondható? Ha megkérdeznéd csak annyit mondanék: köszönöm azt, hogy itt voltál velem, csak ennyi volt az életem, csak ennyi volt és nincs tovább. Ha megkérdeznéd csak annyit mondanék: Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már, kérlek újra segíts nekem. Ha még egyszer itt lennél simogatnál, mint a szél. Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd. Hiába volt a sok beszéd. A szívedben őrizd tovább és el ne hagyd senkiért. Ha meg kérdeznéd, hogy mit nem mondtam el, van-e még szó, amit mondani kell van-e még szó kimondható? Ha megkérdeznél csak annyit mondanék: ha még egyszer láthatnám azt amit egyszer láttam már kérlek újra segíts nekem. Ha még egyszer itt lennél simogatnál, mint a szél, nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd. Hiába volt a sok beszéd. A szívedben őrizd tovább és el ne hagyd senkiért. Bárki jönne, aki helyemre lép mondd el neki milyen szép volt a nyár. A szívedben égjen a láng, égjen a tűz még tovább. Ha még egyszer láthatnám azt amit egyszer láttam már. Ha még egyszer itt lennél simogatnál mint a szél, ha még egyszer láthatnám ? ha még egyszer itt lennél Egy lágy símogató szellő, mely majd Hozzád ér, Benne lesz a szívem, s a búcsú üzenetem.....:-(( Száradjon le ajkam,ha a nevedet csak egyszer is, de tisztelettel mondom ki, ó pusztulj Te sötét lény, pusztulj az életemből ki! Mondd azt, hogy sohase féljek, Mondd azt, a tuz el nem éget, Mondd azt, hogy semmi se fájhat , Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak, Hazudj még nekem! Mondd azt, hogy ezerszer élek, Akkor is értesz, ha nem beszélek, Mondd azt, hogy senki se bánthat, A sötétben senki sem láthat, Hazudj még nekem! Mondd azt, hogy igaz volt minden, Minden szó, amit elhittem, Meleget hozz, hogyha fázom, Szeress úgy, ahogy kívánom: Hazudj még nekem! Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek! Látni akarom, s érezni azt, amit lehet. Égjen a tuz, engedd, hogy meglássalak, Hogyha fáj, ne mondj igazat! Szemeidben üzenet, Könnyeidbol csoda lett. Sírhatunk, mert van miért, Eso esik, csodaszép. Lépteidbol gyöngysorok, Amerre jársz ott nem vagyok. Valaki más vár reám Az utca másik oldalán. Gyönyöru a zuhanás, Alattunk már semmi más. Lakatlan a terület, Mindhalálig szigetek. Kéz a kézben egyedül, Édesen és keserun. Végtelen a zuhanás, Naplemente, látomás. Látomás csak kedvesem, El ne hidd, hogy elhiszem! Ez a nap most ugyanaz, El ne hidd, hogy nem igaz! Igazi szerelem, lehet, hogy van ilyen, Igazi szerelem, olyan, mint a filmeken, a filmeken. Igazi szerelem, rúzsfoltok a kezemen, De mi a vége, mi a vége, mi a vége? Igazi szerelem, van ilyen! Van ilyen! Van ilyen! Van ilyen! Hej, hej... Igazi szerelem ... van ilyen