Beszél a Te szemed
Valamiről beszél
Elárul engem
Elárul mindent
Beszél és hozzám ér
Soha nem volt ilyen
Soha nem történt velem ilyen
Soha nem volt ilyen, ilyen, ilyen
Mit tudom és micsoda
Beszél a Te kezed
Valamiről beszél
Elárul engem
Elárul mindent
Beszél és hozzám ér
Soha nem volt ilyen
Soha nem történt velem ilyen
Soha nem volt ilyen, ilyen, ilyen
Mit tudom és micsoda...
Nézd a csillagok ragyogását, mert ők árasztják a szíved boldogságát!
Érzed fényük finom bársonyosságát, mert ők teljesítik lelked titkos
vágyát!
Emlékszel, amikor a tulipánok országában jártunk és jókat
kacarásztunk? Emlékszel, amikor a dzsungelben jártunk és a
legnagyobb fára másztunk? Emlékszel, amikor a vízesésnél jártunk és
teljesen eláztunk? Emlékszel, amikor...?
Tudod, hogy mit tettél velem? Táncolni hívtál engem. Tudod, hogy mit
tettél velem? Feltártad a szívem. Tudod, hogy mit tettél velem?
Beragyogtad lelkem. Tudod, hogy mit tettél velem? Elcsavartad a fejem.
Tudod, hogy mit tettél velem? Szerelembe ejtettél engem.
De jó volna ha csókolnának ölelnének,
Úgy szeretném ha szeretnének!
De nem szeret senki e világon,
Egyedül vagyok nincs barátom.
Nincs szeretőm se barátom,
Egyvalamim van:
Hatalmas bánatom.
Bánatom oly nagy,
Hogy szívem majd ketté hasad
. Majd szét hasad, a szerelem feszíti,
De ezt senki sem érti.
Hogy miért nem értik,
Ezt én nem értem.
Pedig sokat nem kértem.
Annyit szerettem volna,
Többet nem:
Szeressen valaki engem!
Vajon miért van ez így?
Bánatomban senki sem segít.
Egyedül vagyok: én és bánatom.
Egyedül vagyok s ez az igazi fájdalom.
Nincs senki aki mondja: "Gyere segítek!"
Magatehetetlen testemen átlépdelnek.
Ha meghalok nem lesz ki eltemet,
Mert kit eltiportak nem hiányzik senkinek!
Nem lehet élnem, fölösleges,
Egyedül az élet zord és kies.
Olyan, mint a téli puszta,
Üres, s sehol senki.
Szívem is sivár,
Bánatom semmi sem feledteti,
Nem feledteti semmi.Kár.
A boldogság jó volna már!
Boldog csak úgy lehetek,
Ha Te Szereted szomrú szívemet!
Új életet kezdek
, Vége egy szerelemnek,
Én még ugyan szerelmes vagyok,
De ezzel én úgy is csak zavarok.
Zavarom ......t, nincs rám szüksége,
Mégis nekem hiányzik az Ő személye
. Szeretem, de ez őt nem érdekli.
Vissza vette mit nekem adott,
Cserébe ürességet hagyott.
Én odaadtam a szívem,
Ő az övét nekem adta
Elvette a sajátját, de az enyémet
Gazdája vissza mikor kapja?
Nem kérem én Tőled, majd vissza kapom,
Jön majd valaki ki mondja majd:
"Ezt most Tőled ellopom!"
S ez lesz az a nap mikor beszembe jutsz,
Majd azt mondom: "Nem csak Téged
Lehet szeretni jobb ha erről tudsz.
De míg ez a nap el nem érkezik
Addig ki ezt írta Veled álmodik.
Veled álmodik szépet s jót,
Kézzel meg nem foghatót.
Kezedbe nem veheted a szerelmet,
S elveszíteni sem így lehet.
Két tragédia van az életben: az egyik, ha elveszíted azt, amire a szíved
vágyik, a másik, ha elnyered azt.
Kint esik az eső és fázik az ember. Ruhája csillog, lemosta a tenger.
Néha kipillant a nagy kalap alól. Figyel, s az eső egy dallamot dalol. Itt
az ablak mögött nem szól az ének. Csendes a város. Csak lámpák,
csak
fények, csak én vagyok itt és várok egy dalra. Várok egy
szerelmes,mosolygó arcra. Várok egy alakra, mely az ajtóban állva Rám
nézne kedvesen, a karjai tárva. Várom, hogy szóljon, hogy csókolja
számat. Belépjen, s tűnjön el minden, ami bánthat.
Fura az élet,
Még mindig Szeretlek Téged.
Mást szeretni nem tudok,
S ezt Te is jól tudod.
Messze vagyok Tőled, nagyon messze
Szívünk távolodik ahelyett, hogy közeledne.
Te már mást szeretsz, hozzá húz szíved,
De én akkor is Szeretlek Téged!
Őrjít a vágy s a bánat,
Félek többé sosem látlak, Nem látlak olyannak, mint rég Mi eddig volt
már csak emlék. Csupán emlék a szerelmed, De én akkor isTéged
Szeretlek!
Szeretnék valami fontosat mondani, Ezt az érzést nem tudom
magamba fojtani, Nem tudja lelkem tovább titkolni, Te vagy az egyetlen
kit szívem tud szeretni.
Könnyes szemekkel gondolok Rád, Vajon ki csókoljamost csöpnyi kis
szád? Nem én,nem én vagyok az, De ki csak Téged szeret én vagyok
az, S Te isnagyon jól tudod, hogy ez igaz!
Felnéztem az égre
, S láttam sírnak a csillagok.
gyászolnak valakit,
az Te és Én vagyok.
Kerestem a fényt,
nem találtam.
Egy apró csillag sír,
Gyémánt könnye mégis ragyog.
Gyémántok, ó drága csillagok,
A szívem oly elhagyatott.
Sötét van, mégis látom,
hogy sírtok.....
?Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már
tudom
hová tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem, nem vagyok
kém, csak szeretlek! (Jim Morrison)
Bekövetkezett mitől féltem, Senki sem szeretett míg éltem. :(
Fura az élet még mindig Szeretlek Téged Mást szeretni nem tudok s ezt
Te is nagyon jól tudod!
Hasít a fájdalom,
mely a reménytelenség sötét fellegét
teríti a szívem felé,
mely meghalni készül.
Egy tőr, mely tőled érkezett,
cseppekben érkezett,
mint forró, tüzes lávafolyam.
Először, mint a tűz megégetett,
utána, jött a döbbenet, az ébredés
S tőrként hasított a fájdalom belém.
Mit szépnek hittem, nem is létezett!!!
Egy csalfa álom volt csupán,
mely kajánul a szemembe nevetett!
Kérdezvén: - mit vársz még itt, oly ostobán?
Csak egy keringő volt,
mely megpörgetett,
Nem volt igaz, becsapott,
Hazug mosolya Rám ragyogott.
Szemében azt láttam:
mit látni akartam.....
Most némaság vesz körül,
s a tiszta valóság.
Nincs igaz szeretet, ezen a Földön?!
S nincs pokol, se menyország?!
Szerteszét szórtam kincseimet az álmaimban
melyben a lelkem szikrái ragyogtak.
Már nincs kiért éltessen a holnap,
Elvesztettem drága csillagjaimat....
Meddig jössz velem!?
Csak szólj, s hang a hangra lassan válaszol.
Behunyt szemmel figyelsz, ismersz jól,
Tudod, hogy messzi úton járok már valahol,
És olyan jó, jó.
Ha szól, eláraszt a hömpölygo ido,
S néhány halvány arcot hív elo,
Szelíd emberek voltak, s nincsenek,
És hozzam szólnak, vagy a szél hoz egy sóhajt.
Meddig jössz velem, hogyha hívlak
, Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak
Huvös messzi tájba menni mindhiába?
Csak szól, hangról-hangra másképp érkezem,
S valamit talán súgnak még nekem
Az ismeretlen, rég volt emberek,
És tolünk van az összes hang és szó, a rossz és jó.
Hát meddig jössz velem, hogyha hívlak
Jobban érteni régi képeket,
Újra kezdeni, ami elveszett
. Meddig jössz velem, ha egyszer hívlak?
Míg a szívem hajt, végig jössz-e majd? Ó.
A legvégén lesz még egy dal
Van az elso szerelem; az élet
Engem váratlanul ért, s még tart.
Nem is sejtem, hogyan kell, csak élek,
A végén jó lesz majd!
S élni vágyott néhány dal; ezt hoztam.
Oket fölnevelni mind: ez hajt.
És ez néha meggyötör. Mind jobban.
S a végén jó lesz majd.
Addig nem lesz majd könnyu velem, ez van.
Túl sokszor mondom, hogy nem, ó,
De nem izgat más semmi sem, ez van.
Átjárt minden láz, minden hang, minden csönd.
Volt, mely meg sem született, hát nem baj.
S néhány dallam gyenge volt, elhalt,
S lettek hutlen gyerekek, mind megcsalt.
S a végén mégis jó lesz majd.
Remete vagyok e világban, mely csúf és gonosz
A társadalom kivetett, mert ember vagyok.
Göröngyös úton járok, mely az igazsághoz vezet
De a végén megkapom azt mit nem gondoltam:-
ez jár nekem?..
Álmodtam veled.
Kezemben a kezed
A természet lágy ölén
Csak TE és én..
Mi ketten és senki más
Nem gondoltam, hogy ily csodás
lehetne az élet,
de az álom elillant,
s most meghalok nélküled.
Könnyektől vakon
írom e sorokat
miért nem lehet
az élet boldogabb?!
Veled ébredek,
Veled álmodom
Míg lassan, égetve
Felemészt a fájdalom..
Elengedtelek, már másé vagy
Nem gondoltam,hogy így fájhat...
Elkúszik a nyár, majd jön a Fagy
Örök fagy szívedben, irántam...
Tekintetünk, mikor találkozik
Szívem, lelkem, vörösen izzik
Gondolatodtól még mindig remegek
Míg a megváltó halál közeleg..
Annyit kérek csak,
Ha a halál elkap,
Elnyelnek az árnyak,
S többé nem leszek,
Olvasd ezt a verset
, S jussak eszedbe,
Gyere el oda,
Hol el vagyok temetve
Hozz egy virágot,
S gondolj rám egy percre!
Akkor meginnt együtt leszünk
Kezemben a kezed
Csak TE és én
A természet lágy ölén
S majd akkor rájössz te is,
Mily kár, hogy véget ért....
"Amikor a természet erősen kifújja leheletét, annak a neve szél.
Most éppen nem fúj, de ha feltámad, akkor tízezer nyílásból hallatszik a
vad zengés. Még sohasem hallottad ezt a zúgást?
A hegyi erdők félelmetes sziklái, a hatalmas fák tátongó üregei
olyanok,mint megannyi orr,száj,megannyi serleg, gyűrű,
mozsár..máskor meg mintha tócsák ás pocsolyák lennének... de
valamennyiből sívítás, haragos kiáltás, zokogás és panaszos sírás
árad.
Ha az első hangok élesen csengenek, akkor ezekkel mélyebb zúgás
cseng össze. Ha gyenge szellő fújdogál, halk harmónia csendül. Ha
pedig orkán dühöng, hatalmas harmónia támad. S mikor a kegyetlen
szél lecsillapszik, valamennyi nyílás üresen áll.
Még sohasem láttad, hogy reszket és imbolyog utána minden?"
(Csuang-ce. i.e.III.század)
Symbolic!
Egy titok, mely ott lapul.
..
Egy vágy mely hozzád símúl..
Egy szó, mely kimodta...
Egy mosoly, mely lezárta.....
Maya:
"Kimondani ennyit: Bocsánat!
ha igazán kell: nem tudok.
Csak harapdálom én a számat,
és tehetetlen tétovázva
állok: nem szólok megalázva...
Akkor már inkább elfutok."
Maya:
"Hogy mi egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom asszonyom,
Ha nem vagyok jó szeretőnek,
Egyébre nem vállalkozom." :-))
Symbolic!
"Halk bűvölet száll,
Fen az ég ragyog.
Álmodozó, forró minden,
Most repül Hozzád lelkem,
Érzed? Ott vagyok..."
Ha elmerném mondani amit most gondolok,
megtudnád, hogy Rólad álmodok.
Ha eltudnám mondani, amit most érzek:
megtudnád, hogy mennyire féltelek, és mennyire Szeretlek téged!
Ennyit mára...
Értelmetlen az élete? Úgy érzi leirták, senkinek sincs Önre szüksége?
Ez nem igaz! Jelenkezzen, a Bp-i Állat és Növényparkba takarmánynak!
Maya: Nem ígértem ölelést
és nem ígértem magamat.
Nem ígértem és
nem is mondtam
hazug szavakat
Ha ölelnélek kedvesen
és magamba engednélek
Elvesznél mélyen
énbennem Te,
Te drága jó lélek. :-)
Te vagy szíven kuglófjának egyetlen mazsolája!
"Nem vagyok ember, csak szándék,
Szándék, mi csak Feléd szállt,
Nem vagyok kép sem, csak árnyék,
Árnyék mi nyomodban járt
Nem vagyok ember, csak élek,
Fogyasztom napok sorát...
"
Magam vagyok megint csak,
De köszönöm a szép napokat,
Kihűlő csókjaid nyoma,
Még sokáig égeti arcomat.
Messzire futsz tőlem,
De én érzem bőröd hűvös illatát,
Mohón kóstolgatnám éjjel-nappal,
Bársony ajkaid édes-mézes zamatát.
Ki mondja meg, ki vagy?
Szikrázó, fényes csilag.
Szemedben játszik az alkonyat,
Bársonyos fénye símogat.
Ki mondja meg, kié vagy?
Üvöltő orkán?
Frissítő zuhatag?
Bársonyos Lényed símogat.....
Ne sírj úgy is mindegy
A lovacska elszaladt
Felhők között a Nap
Felhők között a Nap
Kék és Narancssárga színekbe öltözöm
Most már senki se bánthat
Most már semmi se fájhat
Egyszer mindenki eljön
Egyszer mindenki itt lesz
Örökre megtalálhatsz
Örökre elveszíthetsz
Lefestenélek, de nincs olyan szín
Kifaragnálak, de eltörne a vésőm
Eltáncolnálak, de vérezne a lábam
Elmondanálak, de hazudnának a szavak
Ködbe, márványba, hangforrásba rejtőztél
S engem csak lépteim kopogása
kísér koporsómba
Így üres a vásznam, durva köveim
Megkonduló némaságom félretaszítva
Egyetlen esélyem maradt: megérinthetlek.
Ébren álmodom.
A perceket könyörögve várom.
A magányt átkozom,
hogy nélküled kárhozom.
Bár tudnám mit jelent egy keserű hajnalon
a felhőkből hulló néma fájdalom...
Csak égek tekintetedben. Lángol egy elveszett lélek.Nem hiszem, hogy
megoldódott minden, de én már nem félek, s nem remélek. Mert tudom,
hogy úgyis eljön. Eljön s várni fog rám, hogy megkísértsen egy
holdfényes éjszakán...
Az útjaink talán már soha nem találkoznak,
Nincsenek érzelmek, melyek egymásra találnak.
Nincsen ölelés, se szó, se gyengéd szép szavak,
símogató, kedves baráti szó,
Meghitt alkonyat.
Csak durván sikló mozdulat,
Közömbös tekintet,
S titkon ki nem mondott gondolat
Egy utolsó érintés,
S tovább megyünk.
Elfolytott vágyainkat, álmainkat temetjük.
Bár utána megbánjuk, de hiába,
Elengedtük Őt, egyedül a Világba.
Miért nem mondjuk?
-Maradj, hisz szeretlek!
csak nem visz rá a lélek,
hogy bevaljam Neked!
Elfordulunk, hogy nem lássa...
hogy szívünk a bánatba beleszakad!
De büszkeségünk az Úr!
S nem a szívünk, s nem a szép szavak.
-Szeretlek!
Örökké kimondatlan marad....
"Álmomban csodát láttam,
Kéz a kézben Veled jártam.
Nyugodt volt a szívem,
Mert Te fogtad a kezem.
Szemedben láttam a tüzet,
mely lángra gyújtotta a szívem.
Ó de míly szörnyű érzés,
itt jő az ébredés
. "Bársony hangod alatt aludna a szívem...
Te vagy a legszebb kincsem!
Őrült ereimben dalolna a vérem...
szépen, csendben
Nem vágytam másra, csak boldog akartam lenni.
Megtörtént a csoda, boldog mertem lenni. És
Amit nyertem, pillanatnyi öröm, s millió kis kétely.
Szór mindenki ezer kis ötlettel, de mindíg ugyan az:
NE tedd, Kérlek, NE tedd, Nem lesz jó vége!
Sokat tűnődöm, mi is lenne a helyes.
Megölni egy alig létező életet?
Eldobni, egy öntudatlan Anyát?
Sárba tiporni a világ legszebb csodáját?
Feladni minden elvet, hamis célok után?
Vagy mindíg hű maradni önmagamhoz?
!
Gyémánt és arany
Annyi minden van, mit úgy szeretnél,
Néha bánt, ha tudod, távol a cél,
Vagy épp a cél előtt tűnik úgy, most fogytán van erőd,
S te mégis tovább mész.
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív,
Néha oly magasra vágyik a szív,
Sűrű útvesztőkben élsz, de a csúcsra gondolsz,
Csapdáitól többé már nem félsz.
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él,
Mikor célhoz élsz és boldog lehetnél,
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz,
És az életben épp ez a szép.
Oly sok ember merész álmokat sző,
De a siker árát sokallja ő.
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna,
De kár ebben bízni, mert
A gyémánt és arany fénye szép,
De tiéd ez a fény akkor lehet csak,
Ha érte a mélybe lemész, érte mész.
Hát indulj és hozd fel onnan,
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért.
Nem csak gyémánt és arany lehet szép,
Téged tán egész más után hajszol most a vágy,
Indulj hát, hidd el nem lesz nehéz az út amit végigjársz,
Ha gondolsz rá, hogy jön mit úgy vársz,
Érdemes volt, akkor rájössz, hogy érdemes volt,
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így
|