a kör bezárul Ha fiad kérdé Ha fiad kérdé - Mi célból? - ó Apám Vagyunk e Földön. Válaszolj! Hogy eltemessük fiam! Egét, földjét, tengereit. Ez nem jó Apám! Nem jó, De te még tehetsz! Te még Óvhatod virágját, hallhatod vizeit. De az Embert, e majom létűt ne sajnáld! Hanem szemétdombjait, - mi már egész Föld - forgasd fel! Érték van ott. Építs belőle Új embert, Ki nem szemetet gyárt, de szeret. Ki nem sírásója, de gazdája lesz e Földnek S ha fia kérdé, másként válaszol van, mit nem vehet el senki Örökség Hogyha eljő, s magas égből Hívó szava eljut hozzám Istenemnek Elmegyek én, de örökö l Hagyok pár szót gyermekimnek "Futásomat megfutottam, Szavam, s hitem megtartottam" - mint írva van Bibliában - Tegyetek ti hasonlóan, s akkor én majd Nyugton alszom odalenn, a sötét sírban És ha majd a kerék fordul, S ti várjátok a megváltó sötétséget Unokámnak adjátok át, vegye, vigye, S adja tovább e hitvalló örökséget. ó háború Piros vér a hegyek alján Piros vér a hegyek alján Bosnyák és szerb piros vére Tegnap testvér, ma ellenség Füst száll, és jaj magas égbe Nincs ház, Isten, rokon, barát Csak harc, csak harc, csak harc, csak harc. Ember Ember nem lesz többé Csak harc, csak harc, csak harc, csak harc. És mint a tűz átfut rónán, átfut, átfut Száz határon a háború bűzös szele Fehér zászló nem állítja Sem az anyák könnytengere Csak ha elfogy itt is, ott is Az emberek színe-java Akkor alszik el csak a tűz S nem marad más csak hamuja, csak hamuja, holt parazsa De ki lesz, az és vajon mikor Ki házat emel égett földön Szemét pedig megnyugtatja A kék égen, s a zöld völgyön Lesz ott madár, kék pillangó Édes eső, virágillat? Vagy csak halál, vagy csak kereszt Ahol árva könnyet hullat Hát nem, testvér. Fordítsd puskád! Elég abba csak egy golyó. Oda lőjél, de pontosan, Hol elhangzott a parancsszó Akkor vége. Megnyugodhatsz, Ölelheted gyermekedet Mert ővele, s csakis vele Megmentheted a jövődet. A jövődet, gyermekedét, Unokádét, s kik még jönnek Akkor majd a hites ember Bízva nézheti a Földet Fodró vizét, karcsú őzét Tollak selymét, az ég kékjét De azért az emlékezet őrizze meg A vad tűznek piros színét In memoriam Tutkuvics György Só Amíg éltél nem becsültünk, Hibáztattunk, elkergettünk És elmentél. Oda! Oh! Most hiányzol, mint a só. Már tudjuk, hogy csendes szavad A képeid, s tenmagad Mit is értek. Tudjuk. Oh! Most hiányzol, mint a só. Újak jönnek, nézegetjük Ez kiféle? Méregetjük Hiba! Hiba! Újra! Oh! Nem is tudjuk mi a só. mert nővérkék mindig jönnek Vacsora Ment az úton két leány, szép leány Ment az úton két leány, szép leány Arra ment egy vén zsivány, nagy zsivány Arra ment egy vén zsivány, nagy zsivány Hová mentek két leány, szép leány? Nem féltek-e két leány, szép leány? Nem félünk mi nem biz' ám vén zsivány! Féljél csak te nagy zsivány, nagy zsivány! Nem vagyunk mi két leány szép leány, Vagyunk mi két boszorkány, boszorkány Téged itt most megfogunk, megfogunk, Nyársra tűzünk, forgatunk, forgatunk, Szép lassan megpirítunk, pirítunk Ropogósra pirítunk. Te leszel a vacsora, vacsora Miért remegsz, hé koma, hé koma. Halmajért is szól egy harang Pro Urbe Összegyűltek, s megvitatták, Hogy ki a szép, s ki okos Eldöntötték, hogy "mi", s nem más A többi az habókos Szép és szerény, oh ki lenne? Hát még ha bölcs, na ki ? na? Kedves, bájos csak "mi", csak "mi", Bár a helyzet így fura Mert hát viszályt hogy kelthet egy Galamblelkű társaság? Mért zeng az ég, mért villámlik, Ha minden csupa barátság? Miért zúg avar, ha nincsen szél? Parázs és füst miért nő? Vigyázzatok! Vigyázzatok! Lángra kap a kiserdő! Oltsátok el! Oltsátok el Gyűlöletnek parazsát! TI vezérek TI kezdjétek! Hálás lesz a társaság. Mert ha ég fa, ég kis virág Ég kis madár, pillangó, Vele szívünk, vele lelkünk, Vele minden, mi való. De, ha nem hát, jaj parázsnak Jön majd a víz, elseper Nem vagy erős, ha tömeg jő Megsemmisít, leteper E vers is víz (és nem olaj) Első cseppje sok víznek Olvassátok, használjátok Ne írjam a semminek! Mert gyűl a víz, bizony gyűlik, Emelkedik, s majd zúdul Volt-nincs parázs és miből lett Erdő szíve megújul És a szellő elmeséli: Volt egy erdő, volt biz' ám, Zengett, zúgott, füstölt, morgott, De megjött a szivárvány. eljön:)) Végre Nincs már zaj, csak susogás, Édes illat, csobogás. Ember volt. Nincs. Többé nem lesz. A világ végre megbékél. Mi volt elmúlt. Borzalom. Szenny, bűn, káosz, fájdalom. Épület már nem épül új. Rét és erdő újra nő. Csend van, itt Nap, ott ború. Nem lesz többé háború! Hit és eszme rég kihalt. Az állatok előbújnak. A Föld forog, fürdik fényben, Eső mossa, tisztul szépen. Ember volt. Nincs. Többé nem lesz. A világ végre megbékél. a hitetlen Tamásnak Meghajtom fejemet Meghajtom fejemet, ha látom verítéked Meghajtom fejemet, ha rád zuhan a nap Meghajtom fejemet, ha tisztán szemembe nézel De nem nézlek semmibe, ha szégyelled magad Meghajtom fejemet, ha látom kínod, véred Ha látod a halált, ki mindeneket lát Meghajtom fejemet, ha magaddal békélsz De nem nézlek semmibe, ha félsz, ha félsz, ha félsz Meghajtom fejemet, ha vezér vagy, s követnek Ha jó útra viszed nyájad, nemzeted Meghajtom fejemet, ha utódaid lesznek De nem nézlek semmibe, ha nem adod kezed Meghajtom fejemet, ha áldozatod élted S nem babér az, mit másoktól elvársz Akkor sokra tartalak, becsüllek és védlek Akkor mindörökre szívembe maradsz Tűz öleli testem, De fagyban van a lelkem Nem érzem szerelmedet, Hittem, míg lehetett.. Elfordítod arcod Ahogy csókolnálak Nem hiányzik már eső Ennek a virágnak A vágyak kihűlnek, A szerelem tovaszáll Pedig ez volt a világon A legcsodásabb rózsaszál... Könnyekben menekülök Szobám mélyére A kínnak, s gyötrelemnek Mikor lesz már vége? Elhagyja ajkam Az utolsó lehellet A méreggel kívánok neked Boldogabb életet... H.Kálmán-Az utolsó rózsaszál Engedd, hogy öleljelek, erősen, szilajon, hogy lüktessen a szívem szívedben, follyon a vér ereimből ereidbe, hogy benned ébredjek, keljen fel a napom homlokodon, átjárjon a fény. Engedd, hogy megtaláljam benned az elveszett csendet, a fagyos szeleket, a hideg madarainkat, amelyeket szerettünk, dédelgettünk, lepjen be a sötétség, a havazásod, az elveszett fiatalságod. Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is, mert győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen, zengjenek hárfáid, háborogjon azúr tengerünk, vergődjenek habjaink, s takarjon be a kék égbolt. "Sok ember él a földön, milliárt is megvan. De az egész Világon, belőled csak egy van! " Boldog névnapot!(születésnapot) Névnapodra:gratulálok. sok szépet és jót kívánok. Légy boldog és elégedett, Szeress úgy, ahogy én Téged! névnapra, születésnapra! Névnapodra köszöntelek Téged: áldja meg az Isten a Te egész lényed. Adjon neked erőt, és jó egészséget, ezt kívánom tiszta szívből néked! Névnapra! " Úgy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. Mely sok szívnek keserű gyötrelem, Legyen neked édes a szerelem. Igaz legyen s mindíg hű, szeretőd, ki jobban szeressen, mint te szereted őt. Bánat ha ér, legyen az rövid éj, S utána hosszú boldog nap a kéj. S bárhova visz tőlünk a szerencse, Lépéseidet emlékünk kövesse. s rokon érzet tartson köztünk hidat: Te se felejtd távol barátaidat."